Ezek azok a reflexek amik arról árulkodnak, hogy az ember gyerekek is hordozottak voltak valamikor réges- régen.
Akkor aktív hordozottak voltunk, mert tudtunk kapaszkodni, volt szőr az emberek testén.
Ma ezt valamilyen eszköz segítségével kell kiviteleznünk, főleg ha nem szeretnénk, hogy leszakadjon a kezünk.
A babát felemelve megfigyelhetjük, hogy ösztönösen felhúzza a térdeit és terpesztartást vesz fel.
Ahogy fejlődik, egyre jobban működik együtt a hordozásban is, kapaszkodni kezd :kulcsolja a lábacskáit, markolja a vállunkat, nyakunkat.
A babának a fejlődéshez ingerekre van szüksége a külvilágtól. Ennek az agyat ért információnak rendszeresnek és megfelelő mennyiségűnek kell lennie ahhoz, hogy a fejlődést gyorsítsa.
A baba szempontjából a túl sok inger sem jó, hiszen nyűgössé, síróssá válhat a sok hirtelen feldolgozatlan inger miatt.
Érheti sok inger például a kifelé fordított babákat a hordozóban és a babakocsiban is.
A hordozott babák a következő ingereket kapják:
- érintési ingerek
- egyensúlyszerveket érő ingerek
- mozgás-és testtartás érzékelését érő ingerek
Ezek az ingerek az idegrendszer fejlődésére kiemelkedő hatást gyakorolnak, segítve annak érését, így a mozgás fejlődését is.
Mozgásfejlődés
A mozgásfejlődéssel csökken a hordozottság mennyisége, hiszen az aktívan érdeklődő gyerek nagy örömmel fedezi fel a saját környezetét is.
A hordozás mellett előtérbe kerül a szabad mozgás a gyerek számára. A biztonságot adó érintésből elindul az önállóság irányába, amelybe örömmel és önbizalommal lépnek a gyerekek.
Kúszás, mászás stb. és egyszerűen övék lett a világ.
A hordozás mennyisége innentől kezdve folyamatosan csökken és észre sem vesszük, majd ráeszmélünk már alig hordozzuk a gyereket.
