Sziasztok,
Nem, nem kell. Miért gondolom ezt? Tudom, hogy több megközelítés létezik a témában. Rengeteg továbbképzésen vettem már részt, pontosan azért, hogy mindig valami újat tudjak meg, valami derüljön ki már ezzel kapcsolatban. Mindig ki is derült a lényeg:
Nem kell ülni/állni tudás a különböző eszközök használatához.
Egy jól kialakított eszközben a gyermek nem használja az izomtónusát, nem kell tartania magát, legyen az csatos, vagy mei tai, vagy akár kendő. A közelség, a testi kontaktus a legfontosabb. Természetesen fontos a megfelelő és kényelmes pozíció, fontos, hogy megfelelő irányba terelhessük a csípő és gerincfejlődését gyermekünk számára.
Ortopédiai szempontból mit is nevezünk ülésnek?
Ül a gyermek, ha saját maga tartja izommal önmagát, ezt a pózt hosszan megtartva újra és újra ki is tudja alakítani magától. pl. mászásból a játékot szájba véve önmaga “kiül” az egyik oldalra. Ez az ülés.
Megkülönböztetjük az ültetés fogalmától:
Ültetve van az a gyermek, akit egyik oldalról, jellemzően a hátánál fogva kitámasztanak valamivel,pl.: párnával vagy kanapéval. Ezt a gyermek megtartani magától nem tudja, a pózt folyamatosan el is veszíti, mintha mindig el akarna dőlni. Ez terhelést jelent a gerincre, hiszen magától nem tudja kialakítani, és csak egyik oldalról van “kitámasztva”.
Ezzel szemben egy megfelelően kialakított bármilyen csatos hordozóban hogyan van a gyermek?
Mindenhol meg van támasztva, hiszen egyik oldalról a csatos hordozó, másik oldalról a hordozó személy teste támasztja a babát, nem kell tartania magát, az eszközben nem végez izommunkát a teste, annyira kényelmes és tehermentes a számára, hogy el is alszik.
Sokszor kérdezik tőlem: Úristen, akkor én most ártottam a gyerekemnek, hogy csatosban hordoztam?
Nem, nem ártottál, szoktam válaszolni. 🙂
És itt bejönnek a mindennapi pozíciók, amiket egyébként is NAPI szinten sokat alkalmazunk egy járni még nem tudó kisbabánal.
Nézzük is meg őket!
Mindig azt szoktam mondani, hogy gondoljunk a mindennapi pozíciókra, amik egyáltalán “nem támogatják” a baba C görbületének a pozícióját. Mégsem ártalmasak, sőt bevett nevelési taktika, vagy éppen megszokott pozíció.
- Beleteszem a babakocsiba, ahol alulról felfelé kiegyenesedik a gömbölyű gerince. Lehet vele ártani? Nem.
- Beleteszem a kiságyba.(mellesleg itt tényleg órákat tölt) Lehet vele ártani? Nem.
- Fogom a kezembe, kifelé van fordulva, mert már szeret nézelődni. Kiegyenesíti a testem a gerincét? Ki. Árthatok vele? Nem.
- Hasra fordítom? Igen. Homorodik a gerince? igen…..lehet vele ártani? Nem.
Miért van az, hogy az kapott szárnyat, hogy a csatos hordozó nem képes pontról pontra támasztani?