Tudtad-e, hogy ha gyermekkorodban annak az elvárásnak kellett megfelelned, hogy te legyél mindig a legjobb, a legelső, akkor ez egyértelműen hatással van a jelenben a babád hasfájására is?

Azt gondolod, ha túl leszel a szülésen, akkor minden rendben lesz, ha azt túléled, akkor semmi gond nem lehet. Ha hazamentek, akkor már tök jó lesz minden, magadhoz ölelheted és teljes lesz a boldogságod.

A szülés körül forognak a gondolataid, az foglalkoztad, vajon ki fogod-e bírni, vajon mennyire fog fájni, vajon elég ügyes leszel -e.

Amikor túl vagy a szülésen és a kezedben fogod a babád, akkor eufórikus érzés kerít hatalmába: Hát megcsináltam!

Túl vagyok rajta, minden jól ment és mindenki jól van! Ez a legfontosabb. Itt van ez az édes drágaság a kezemben, csak rá vártam, annyira jó, hogy minden jól ment!

A gondolatok forognak benned, egy egy befészkeli magát belülre, de még nincs erőd vele foglalkozni.

Aztán a következő reggelen elkezdődik:

Örlődsz… Ezután hogy lesz? Most már mindig nekem kell ellátnom? Vajon szopott eleget az éjszaka?

Lesz elég tejem? Már mondták az előbb is, hogy ezekből a mellekből” hogy akarok majd szoptatni? De miért? Eddig semmilyen orvos nem mondta, hogy bármilyen gond lenne velük. Nem értem, akkor ez a nővér miért mondja?

Ja, hogy befelé forduló a mellbimbóm. Eddig senki nem mondta, hogy ez gond lenne.

Jajj, hozzák a babát. Hogy fogok így szoptatni? Mi lesz velünk?

Istenem, sír? Akkor nem lakott jól? Nem evett eleget? Biztosan éhes. Nem én vagyok a legjobb anya, ha sír a gyerekem….

Nem fogom tudni ezt csinálni. Már a gondolata is megijeszt, hogy haza kell mennem.

Akkor mi lesz? A mérleg se mutatott semmit. Pedig holnap már megyünk is haza.

Hú, azt érzem, hogy ezt nagyon nehéz lesz. Itthon vagyunk és nagyon félek. Mi lesz, ha egyedül maradok vele? Most alszik. De vajon eleget evett. Biztos mindjárt felkel…

Biztos éhes maradt. Oké, a következő etetésnél megmérem. Meg majd mindig megmérem. Így akkor tudni fogom. mennyit hízott. Ezt is olyan jól akarom csinálni, mint gyerekkoromban mindent. Ebben is én leszek a legjobb, nem vallhatok kudarcot.

Aggódóm. Biztosan rendben van minden? Azért olyan sokszor sír. Most 3 hetes.

Ma megint olyan sokat sír. A tej is egyre kevesebb. De azt mondták ne etessem túl, pótoljak, mert nem elegendő a tejem.

De nem 3 óránként akar enni, és közben meg nem alszik semmit. Most még cicizik, de aztán a cicizés után még a tápszert is megeszi. Akkor biztosan nem elég neki.

Biztos az a baja. Éheztetem. Rossz anya vagyok…

Hogy vállalhattam gyereket, amikor egy kudarc az egész, pedig régen mindenben én voltam a legjobb.

Hát fogalmam sincs róla, hogy mikor miért sír, mások azt is mondják, hogy fáj a hasa, de nehezen is kakil. Tiszta ideg vagyok. Állandóan aggódom, egy perc nyugtom sincs.

Egyre türelmetlenebb is vagyok. Nekem miért nem megy ez? Pedig úgy akartam.

Úgy szeretem. De senki nem mondta, hogy ez ilyen nehéz és frusztráló érzés lesz.

Most is egyfolytában azon aggódom, alszik-e majd egy kicsit, lesz-e egy kis nyugtom, ki tudok-e majd porszívózni, vagy elmosogatni. A vasalásról már ne is beszéljek.

Egyszerűen semmit nem tudok ezzel a gyerekkel csinálni, teljesen szétcsúszott minden.

Régen mennyi időm volt! Ki tudtam takarítani, elmosogatni… Milyen rend volt a szobában.

Most meg?? Egész nap azon igyekszem, hogy csend legyen, de nem megy.

Vigasztalhatatlanul sír.

Mi lehet a baja? Pedig már tápszert is kap. Legalább éhen nem hal. De biztosan beteg.

De az orvos azt mondta, egészséges, csak fáj a hasa, meg nehezen kakil.

Én nem vagyok jól. Olyan jó lenne, ha valaki segítene. Ha megmondaná, hogy ez így rendben van.

Hogy jól van a pici. Hogy képes vagyok ellátni.

De én nem ezt érzem.

Inkább azt, hogy belebolondulok. Még a fürdésnél is üvölt.

De úgy érzem állandóan mellen van.

Aztán le akarom tenni, de nem tudom.

Mintha receptorai lennének. Ahogy ágyat ér, vagy max. 20 percen belül újra fent van.

Nem fogom ezt kibírni…

Bénultság és tompultság kezd úrrá lenni rajtad, már minden percben sírni tudnál.

Az anyai szorongás és ezek az érzések befolyásolják a baba mindennapjait is.

Nem lehet nyugodt a baba ha az anya tele van szorongással, félelemmel és a baba irányába féltéssel.

A megváltozott élet, a mindennapok örökös szolgálata nehéz teher a kezdő szülőknek.

Az édesanyák kevéssé látnak a szülésen túl, sokszor elég az, ha azon túl vannak.

Aztán jön a sok tanács, hogyan és miképpen kellene ellátni a babát, hogy kellene megfelelni a rájuk zúduló szülői felelősségnek.

A baba mellett kevés idő jut kiszűrni a megfelelő tanácsokat, kevés idő jut arra, hogy elgondolkodhass azon, hogy milyen társadalmi elvárásnak szeretnél megfelelni az időre etetéssel, vagy éppen azzal, hogy 3 hetes baba mellett rend és csillogás legyen a lakásban.

A baba hasfájása éppen ezekben az időkben kezdődik, ami szoros összefüggésben van azzal, hogy Te, hogyan érzed magad a bőrödben.

Ha el tudod engedni azt, hogy az utcasarkon lévő bolt tulajdonos éppen mit szól be, vagy éppen a szomszéd néni csúnyán néz rátok.

Ha sír a babád és csak arra koncentrálsz, hogy hogy vagy Te és

hogy van a babád, akkor már megtetted az első lépést abba az irányba, hogy a mindennapok nyugodtabbak legyenek.

Ha sokszor hallod azt, hogy kezdd el elengedni azt, hogy bárkinek is meg akarj felelni, akkor tudd, hogy én nem azt fogom neked mondani.

Nehéz bármit elengedni, ha alapvetően már gyerekként hozzászoktál ahhoz, hogy mindig jól teljesíts.

Hogy jó tanuló vagy, hogy mindig ügyesen viselkedsz, hogy Te vagy az, aki mindig jó kislány.

Aki mindenben sikeres. Akire mindenki számíthat, hiszen mindig jól dolgozott és hozta is az eredményeket.

A szorongásod nem oldódik meg egy “atyai jó tanáccsal”, ettől nem fogod azt érezni, hogy már minden rendben van.

Hiszen Te tökéletes akarsz lenni, ahogy eddig. Tökéletes legyen a lakás, tökéletes legyen a rend, tökéletes legyen a gyerek is.

Csak ez most nem csak rajtad múlik. Most egy másik ember is benne van ebben a képletben.

Ne megjavítani akard a babádat, hanem az igényei alapján megnyugtatni, elfogadni őt, így kezdj el koncentrálni a babád legfőbb igényére, arra, hogy sikeresen meg tudd nyugtatni és a megnyugtatás ne csak egy adhokk jellegű megoldás legyen.

Az első amit tenned kell, hogy olyan megnyugtatási formát használj a babádnál, ami eredményes.

Alkalmazd a megfelelő babahordozási módszert, amelyben olyan pozícióban, olyan eszközben van a babád, amitől nyugodtabbá válik.

Ez persze csak az első lépés, hiszen a fejétől bűzlik a hal is.

Ahhoz, hogy a szorongásod enyhüljön kezelni kell a gyökér okokat, amitől a szorongásod, a teljesítmény kényszered felerősődött.

Az anyaság mindenkinek érzékeny pont, hiszen a buborék amiben élünk anyaként nem csak a gyerekkel való foglalkozást és gondozást jelenti.

Ha ezt is tökéletesen akarod csinálni, akkor ez olyan szorongást ad, amitől egy ördögi körbe keveredsz, szorongásra, feszültségre a babád is erőteljesebben fog reagálni, sírással, hasfájással.

Emellett sok irányba kell megfelelni és ha gyerekként is teljesítmény kényszert éreztél, akkor anyaként is ugyanebben a taposómalomban érezheted magad.

Ha a babád nyugodtabb lesz, mert megtalálod a babahordozás és a ringatási protokoll által azokat a módszereket, amik a babádnál hatásosak, így ez rád is óriási hatással lesz.

Kialakul a folyamat, amellyel nap mint nap sikeresen meg tudod majd nyugtatni a babád, így a szorongásod is enyhül, hiszen eredményes leszel.

A kisbabáddal elindultok egy közös úton, ahol egymásra tudtok hangolódni, ezáltal a hangolódási folyamat által kialakul a kölcsönös ritmus, szinkron.

A magabiztosság pedig oldja a szorongásod, mivel jönnek majd az eredményeid. Sikeres és magabiztos anya leszel, aki kompetens a babájával és az adódó problémákkal.

Ha ezt a folyamatot tisztán látod és előtted van, akkor sokkal nagyobb biztonsággal maradsz eredményes és keveredsz ki a szorongásod által teremtett ördögi körből.

Hajrá, kezdd el kialakítani a megnyugtatási folyamatot a válaszkész nevelés mentén, teremtsd meg az anyaságodban is a határozott, de szelíd nevelés alapjait.

Ha rátérsz az útra, mert megkapod a támogatást vagy azt a számodra megfelelő megnyugtatási és támogatási módszert, amellyel képes vagy az úton maradni, akkor eléred a célod.

Eléred a kompetens magabiztos szülői érzést, azt hogy szorongás nélkül tudsz gondoskodni a babádról, hogy nem fogod azt érezni, hogy rossz anyukája vagy, hogy tehetetlenül állsz egy-egy problémával szemben.

Végre élvezheted majd a babás mindennapokat.

El tudod majd fogadni, hogy most ebben az állapotban vagytok és nem fogsz visszafelé haladni az összeszokás útján, hanem előre haladsz akkor is, ha éppen lassabban is megy.

Minden nappal erősebb és magabiztosabb leszel abban, hogy jó szülő vagy, hogy figyeled a babád, hogy nem akarsz valamilyen külső elvárásnak megfelelve rányomni egy olyan rendszert vagy módszert, ami nem neki való, amiben nem könnyebbek, hanem nehezebbekké válnak a napok.

Ha nem látod a lehetőségeidet, és szeretnéd, hogy nálad is felderítsük azt , hogy miért sír a babád, hogy mi az elakadásotok és jobban rálássak a helyzetetekre, írj rám és kezdjünk el beszélni róla.

https://www.facebook.com/regina.butkanekis