Van egy előttünk felnövekvő generáció, akik a saját szüleink.
Talán most úgy érezzük, hogy velük folyamatos vita van, mert nem értik, vagy csak divatos hóbortnak látják, és megkérdőjelezik, vajon tényleg jó-e? Igen, jó.
Az újszülött egyet tud: akkor van biztonságban, ha van mellette valaki, aki megmelegíti, aki enni ad neki, aki gondoskodik róla. A pici babák főleg tapintás érintés útján tájékozódnak, fedezik fel a világot. Éppen azért vannak babák akik el sem tudják képzelni, hogy lerakják őket, hiszen akkor a biztonságérzetük teljesen megrendül, így heves sírásban törnek ki.
Mert biztonságot ad a meleg szülői test, mert ez az, amire vágynak a babák kezdettől fogva, onnantól, hogy kibújtak.
Ez talán minden igényüknél erősebb, én azt érzem. Elkényeztetjük őket? Nem.
Nem azért szeret kézben lenni, mert bosszantani akar, csak még nem érett arra, hogy egyedül legyen.
Réges-régen, ha nem hordoztak volna az őseink, akkor talán kihalt volna az emberiség. Persze nem szeretnék evolúciós kérdésekbe bocsátkozni, de tény, hogy az állatvilágban számos példa van arra, hogy a főemlősök hordoznak. Például a csimpánzok is.
Kép innen
Mielőtt az ember, vagyis az előember elhullajtotta a szőrét, amikor tehát még több szőr volt a testünkön, mi is többet hordoztuk az utódainkat a túlélés érdekében, a hordozás csökkenését a civilizáció hozta magával. Az ősi hordozottságra a ma megszülető pici babák reflexei árulkodnak: jeleket:
markoló vagy fogóreflex
talpon lévő fogóreflex
Moro-reflex, vagy karoló reflex, amelyet hirtelen leesés érzése, erős zaj, váltanak ki.
összerezzenési reflex
Ezek azok a reflexek amik arról árulkodnak, hogy az ember gyerekek is hordozottak voltak valamikor réges- régen. Akkor aktív hordozottak voltunk, mert tudtunk kapaszkodni, volt szőr az emberek testén. Ma ezt valamilyen eszköz segítségével kell kiviteleznünk, főleg ha nem szeretnénk, hogy leszakadjon a kezünk.
A babát felemelve megfigyelhetjük, hogy ösztönösen felhúzza a térdeit és terpesztartást vesz fel. Ahogy fejlődik, egyre jobban működik együtt a hordozásban is, kapaszkodni kezd :kulcsolja a lábacskáit, markolja a vállunkat, nyakunkat. 🙂
A babának a fejlődéshez ingerekre van szüksége a külvilágtól. Ennek az agyat ért információnak rendszeresnek és megfelelő mennyiségűnek kell lennie ahhoz, hogy a fejlődést gyorsítsa. A baba szempontjából a túl sok inger sem jó, hiszen nyűgössé, síróssá válhat a sok hirtelen feldolgozatlan inger miatt. Érheti sok inger például a kifelé fordított babákat a hordozóban és a babakocsiban is.
A hordozott babák a következő ingereket kapják:
érintési ingerek
egyensúlyszerveket érő ingerek
mozgás-és testtartás érzékelését érő ingerek
Ezek az ingerek az idegrendszer fejlődésére kiemelkedő hatást gyakorolnak, segítve annak érését, így a mozgás fejlődését is.
A mozgásfejlődéssel csökken a hordozottság mennyisége, hiszen az aktívan érdeklődő gyerek nagy örömmel fedezi fel a saját környezetét is. A hordozás mellett előtérbe kerül a szabad mozgás a gyerek számára. A biztonságot adó érintésből elindul az önállóság irányába, amelybe örömmel és önbizalommal lépnek a gyerekek. Kúszás, mászás stb. és egyszerűen övék lett a világ.
A hordozás mennyisége innentől kezdve folyamatosan csökken és észre sem vesszük, majd ráeszmélünk már alig hordozzuk a gyereket. 🙂
És….talán eljön a kor amikor majd Ő is hordoz, és Én támogatni szeretném, bárhogy is döntsön. Mert a hordozás nem kényszer, csak lehetőség. 😀
