Kell-e ülni vagy állni tudás a csatos hordozókhoz? Mindennapi pozíciók a babahordozásban és otthon

Sziasztok,

 

Nem, nem kell. Miért gondolom ezt? Tudom, hogy több  megközelítés létezik a témában. Rengeteg továbbképzésen vettem már részt, pontosan azért, hogy mindig valami újat tudjak meg, valami derüljön ki már ezzel kapcsolatban. Mindig ki is derült a lényeg:

Nem kell ülni/állni tudás a különböző eszközök használatához.

Egy jól kialakított eszközben a gyermek nem használja az izomtónusát, nem kell tartania magát, legyen az csatos, vagy mei tai, vagy akár kendő. A közelség, a testi kontaktus a legfontosabb. Természetesen fontos a megfelelő és kényelmes pozíció, fontos, hogy megfelelő irányba terelhessük a csípő és gerincfejlődését gyermekünk számára.

Ortopédiai szempontból mit is nevezünk ülésnek?

Ül a gyermek, ha saját maga tartja izommal önmagát, ezt a pózt hosszan megtartva újra és újra ki is tudja alakítani magától. pl. mászásból a játékot szájba véve önmaga “kiül” az egyik oldalra. Ez az ülés.

Megkülönböztetjük az ültetés fogalmától:

Ültetve van az a gyermek, akit egyik oldalról, jellemzően a hátánál fogva kitámasztanak valamivel,pl.: párnával vagy  kanapéval. Ezt a gyermek megtartani magától nem tudja, a pózt folyamatosan el is veszíti, mintha mindig el akarna dőlni. Ez terhelést jelent a gerincre, hiszen magától nem tudja kialakítani, és csak egyik oldalról van “kitámasztva”.

 

Ezzel szemben egy megfelelően kialakított bármilyen csatos hordozóban hogyan van a gyermek?

Mindenhol meg van támasztva, hiszen egyik oldalról a csatos hordozó, másik oldalról a hordozó személy teste támasztja a babát, nem kell tartania magát, az eszközben nem végez izommunkát a teste, annyira kényelmes és tehermentes a számára, hogy el is alszik.

Sokszor kérdezik tőlem: Úristen, akkor én most ártottam a gyerekemnek, hogy csatosban hordoztam?

Nem, nem ártottál, szoktam válaszolni. 🙂

És itt bejönnek a mindennapi pozíciók, amiket egyébként is NAPI szinten sokat alkalmazunk egy járni még nem tudó kisbabánal.

Nézzük is meg őket!

Mindig azt szoktam mondani, hogy gondoljunk a mindennapi pozíciókra, amik egyáltalán “nem támogatják” a baba C görbületének a pozícióját. Mégsem ártalmasak, sőt bevett nevelési taktika, vagy éppen megszokott pozíció.

  • Beleteszem a babakocsiba, ahol alulról felfelé kiegyenesedik a gömbölyű gerince. Lehet vele ártani? Nem.
  • Beleteszem a kiságyba.(mellesleg itt tényleg órákat tölt) Lehet vele ártani? Nem.
  • Fogom a kezembe, kifelé van fordulva, mert már szeret nézelődni. Kiegyenesíti a testem a gerincét? Ki. Árthatok vele? Nem.
  • Hasra fordítom? Igen. Homorodik a gerince? igen…..lehet vele ártani? Nem.
És így tovább….sok,sok ilyen pozíció van. Nyújtott láb, egyenes gerinc..ártalmas? NEM!!
Hát hogyan lehetne ártani egy csatossal, amelyik mindezek ellenére támogatja a gömbölyű gerinc tartást és a terpesztett guggoló lábtartást?
Szóval nagyon-nagyon sokszor nincsenek “optimális helyzetben a babák, mégsem tudunk ártani vele.
Nem mintha a csatosban vagy mei tai-ban nem lenne optimális. Gondoljuk csak át, egyszerű józan paraszti ésszel. Nagyon is “optimális”, hiszen az  életkorának megfelelő pozíciót alakítjuk ki nekik.
Ez a felhúzott térd leengedett fenék,bebillentett medencetartás.
Ezzel a gerince, bármilyen eszközben felveszi az életkorának megfelelő pozíciót, ami csak az első hónapban, kb a fejtartásig C, utána már nem egy ívben hajlott C, hiszen a fejét tartó kisbabának már beindult a mozgásfejlődése és már a nyaki szakaszát “egyenesen” tartja. A kettős S alakú gerinc kialakulásának ez az első lépcsője.

Miért van az, hogy az kapott szárnyat, hogy a csatos hordozó nem képes pontról pontra támasztani?

Mit jelent ez?
Vajon egy laza kendő képes erre?
Azt gondolom, hogy szakmailag az a fontos, hogy a kisbabát képes-e egy hordozó (legyen az kendő, csatos, vagy bármi) abban a pózban megtámasztani, amit szeretnénk neki kialakítani. Képes-e megtartani ezt a pózt hosszasan, akár órákon át? Képes-e szorosságot tartani? Ezek a fontos kérdések.
Igen, egy jól kialakított csatos is képes erre. Egy kendő is képes erre és egy mei tai is képes erre.
Ha jó a babára és képes megtámasztani és megtartani a baba számára kényelmes fiziológiás tartás megtartani, akkor megfelelő neki az eszköz a mozgásfejlődésétől függetlenül.
A csípő elváltozásokat is azért igyekeznek már nagyon korán kiszűrni, mert korán felfedezett csípő elváltozás hamar tud gyógyulni, helyreállni.
Mit tesznek a babával?
Jól látszik, hogy itt nem az a cél, hogy szűk legyen a terpesztés. Itt a széles terpesz a cél, hiszen, minél jobban szűkítjük a terpeszt, vagyis zárjuk, annál inkább a külső szélét mélyíti a combcsont a vápának. Ez pedig nem cél.
A cél a vápa közepének a mélyítése, az pedig a szélesebb terpesztéssel érhető el.
Kengyelt kapnak ezek a babák, amellyel biztosítják a felhúzott térd pozíciót(ezzel tartják a combcsontot a vápában) és a terpesztett tartást, azzal pedig biztosítják, hogy a combcsont a vápa közepét mélyítse és ne pedig a szélét. Minél nagyobb a terpesz, annál biztosabb, hogy a közepén mélyíti a combcsont a vápát. Ez hordozással nagyon gyorsan javítható.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .