Mit gondolsz, mi az a fontos a szülő-gyerek kapcsolatot is befolyásoló tényező, amit, ha itt “babakorban” megadsz a gyermekednek, akkor kiegyensúlyozott felnőtté válik majd, de mégis a lehető legtöbb szülő óvakodik tőle és fél alkalmazni?

Önálló gyereket fogok nevelni, majd én megmutatom a szomszédnak, a rokonoknak, hogy hogy kell ezt csinálni. Ezek a gondolatok vannak benned a szülés előtt. Pontosan tudod mit szeretnél, hogyan képzeled el a jövőt.

Azt gondolod, hogy nem lehet ezt elrontani. Tulajdonképpen csinálod, amit mondtak, te mindent megteszel. Az enyém biztosan nem csap olyan hisztit majd a boltban…mert megnevelem majd, hiszen ez csak nevelés kérdése. Nem fog egyfolytában rajtad csüngeni, nem kell neked segítség -azt gondolod- az első időszakban sem.

Ezekkel a gondolatokkal vágsz neki a szülésnek, majd a szülés után szembesülsz azzal, hogy a Te babád hangjától zeng a lift és a kórházi folyosó.

Kétségbe vagy esve. Nem érted ezt az egészet, nem így képzelted el. Annyira vágytál rá. Vágytál az anyaságra. Annyira akartál babázni, gyerekkorod óta erre készültél.

Persze meg voltak az elhatározásaid. A te gyereked jól nevelt lesz, okos és mindig szót fogad majd.

Nem fog sírni, 16 órát alszik.

Ehhez képest, úgy érzed, csak a tiéd sír. Olyan mintha mindenki tudná mit kell csinálni, csak Te nem.

Mindenki azt mondja: “Neked tudnod kell mi a baja, te vagy az Anyja!”

De ez nem ilyen egyszerű.. miért sír ennyit? Miért nincs el letéve? Miért kell állandóan fogni?

És a sok tanács…ehhez mindenki ért, pedig belülről érzed, az nem a Ti utatok, de csak bólogatsz, ide kapsz és oda kapsz. Eltűnt a régi határozott éned, aki tudta mikor mit kell csinálni.

De nem látod, melyik útra menj, ki mondja meg, Nektek mi a jó?

Nem látod a fényt.

Csak a sötét van és 24 órás szolgálat. Azt sem tudod, hogy történt ez az egész. Próbálkozol mindennel. Már úgy érzed nincs több lehetőséged, hiszen már mindent kipróbáltál.

Otthon folytatódik a kétségbeesett próbálkozás.

Aludjon egyedül, és két etetés között pedig lehetőség szerint legyen el magában.

Ezt mondja mindenki. Ettől lesz önálló, hiszen a babát meg kell tanítani aludni, időre szopizni, “hát 2 órája evett, nem lehet éhes”.

Kell a napirend, meg kell tanulnia, mi a rendszer.

Nem erre készültél, azt gondoltad a te gyereked más lesz, mint azok akik körülvesznek benneteket.

Teljesen elveszettnek érzed magad. Csalódott vagy és nem így képzelted el az egészet.

Sokat sír, nyűgös, még ki sem tudsz vele mozdulni. Pedig szerettél vásárolni, sétálni túrázni.

Rettegsz minden egyes látogatástól, hiszen sír a babád és mindenki azt mondja manipulál téged, azt akarja, hogy egyfolytában legyen mellen, vagy a karodban.

Te pedig bizonytalan vagy és egyre inkább elkeseredett.

De akkor is kitartasz, hiszen így lesz önálló.

De valahogy nincs meg köztetek a szinkron az összhang, sokszor fogalmad sincs mi baja, hogyan kéne elaltatni, vagy mikor mennyit kéne mellre tenni.

De ha sír, már görcsbe rándul a gyomrod.…

Jajj, mennyire nem így képzelted el.

Megvetted a legalkalmasabb, legjobb babakocsit, de a gyerek utálja, ahogy közelítesz vele felé, máris sír. Ha le szeretnéd tenni, 10 perc után fent van.

Biztosan te rontod el. De ezt nem igazán jó érzés beismerni.

Mindig kivárod a 3 órás etetési időt.

Azt mondták 6 X egyen 80 grammot, az pont elég lesz neki. De közben sír.

Most már a ciczés is alig-alig megy.

Egyre fogy a tejed és egyre bizonytalanabb vagy. El sem tudtad képzelni, hogy ez ennyire idegőrlő lesz.

Állandóan sír és borzasztó nehéz ezt elviselni. Már azt sem tudod, mit tegyél, teljesen tanácstalan vagy!

Nem mersz vele kimozdulni és már a családtagok sem szívesen veszik kézbe, hiszen mindig mindenkinél sír.

Nincs napi rutinotok, fogalmad sincs, hogyan lődd be a napjaitokat, hogy legalább valamennyire boldoguljatok, hogy élhetőbbek legyenek a mindennapok.

És itt már sokszor az Apuka sem tud beszállni, kiszorul a körből, az Édesanya teljesen egyedül marad a babával.

Ilyenkor a helyzet már igazán komollyá válik, teljesen kétségbe esnek és mindenféle orvost felkeresve rájönnek, hogy nem tudnak segíteni, hiszen szervi baja nincs a babának.

“Majd elmúlik, majd kinövi”…kapják a választ.

Az viszont nem mindegy, hogyan lesztek túl ezen az időszakon.

Minden fájdalom enyhíthető, így lelkileg megerősödve, tudnod kell azt, mi az amivel valóban rosszabb lesz és traumatizálódik a babád és mi az a segítség, lelki összefonódás, amit ebben a helyzetben is oda tudsz adni a babádnak, hogy azt érezze ott vagy és azon vagy, hogy megoldódjon a baja.

De először is át kell alakítanod a fejedben lévő képet arról,-ha volt ilyen kép a fejedben-, hogy milyen egy valódi kisbaba és az Ő egyéni igénye és milyen az, amit a társadalom elvár a babáktól és a szüleiktől.

Mi az amit te szeretnél és mi az amit a környezeted vár el tőled.

Én tudom mit szeretnél :

Kiszámíthatóbb élhetőbb mindennapokat, napi rutint és olyan megnyugtatási és altatási rendszert, amivel kompetensebb és magabiztosabb szülő lehetsz.

Az első időszakban válaszkészen kiszolgált babák nyugodtabbak és jobban alvók, altathatók lesznek, amivel mindenkinek könnyebb lesz a napja.

A napközben több alvás, jobb éjszakai alvást eredményez, így nyugodtabbak és kiszámíthatóbbak lesznek a napok.

Amikor azt gondolod, hogy felszokik, mert nem vagy kevesebbet veszed fel, akkor itt tegyük rendbe:

A babád a pocakodban már fel szokott és teljes ellátásban részesült, ami teljesen rendben is van.

Az igazság az, minél később kezded a válaszkészséget és a következetesen alkalmazott testközelséget alkalmazni nála, mert minél később kezded, annál nehezebb lesz kiszámíthatóbb napokat kialakítani neki, annál nehezebb lesz a sírásának okait feltérképezni és annál kevésbé leszel magabiztos, kompetens szülő, aki pontosan tudja hogyan szeretne gondoskodni a babájáról.

A babakorban megkapott válaszkész testközelség, a biztonságos szerető, kiszámítható környezet pontosan azt eredményezi, hogy stabil, erősebb idegrendszerű felnőtt válik majd belőle, a stressz kezelése sokkal hatékonyabb lesz, mint azoknak a babáknak, akiket az önállóságra nevelés jegyében sokszor letettek, kevesebbet vettek fel, mert attól féltek a szüleik, hogy elkényeztetik, felszoktatják őket.

Nagyon sokszor hallom, hogy “de a kezemben van egész nap”. Utána amikor elkezdünk együtt dolgozni, akkor kiderül, hogy nem tudják, mennyit van mellen, mennyit van a kezükben, mennyit alszik a baba.

Sokszor a babának az sem mindegy milyen pozícióban van és milyen ingereket kap.

Ezeket pontosan látni kell, hogy egy válaszkész folyamat kialakítható legyen a babánál. Az egész napotokat rendbe kell rakni és kialakítani az élhetőbb mindennapokat.

Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz nyűgösebb, vagy nem lesz sírás. Ez azt jelenti, hogy megismered a jeleket és a megfelelő válasszal nyugodtabbá váltok mindketten, sőt, mindannyian, az egész család.

A kisbabák sírnak, csak nem mindegy, mennyit és hogyan reagálunk a sírásra.

A babák idegrendszerét túl lehet ingerelni, egy ördögi körbe keveredett baba-mama páros már ha mindketten ki vannak borulva, akkor ez a folyamat egyre erősebb lesz.

Kiszámíthatóvá kell tenni a napot, ahhoz pedig látni kell a baba igényeit és arra kell következetesen a kedvező megfelelő választ adni.

A következetesen alkalmazott testközelséggel, válaszkészséggel kialakítható a napi rutin, az, amiben megtapasztalhatod mi az amit adni kell a babádnak, hogy könnyebbek legyen vele a mindennapjaitok és ráismerj a jelekre, amiket most is folyamatosan küldd, hogy tudd mire kell reagálnod, hiszen Ő folyamatosan jelzi, hogy mit szeretne.

Ezek azok a jelek, amiket meg fogsz tudni ismerni, hiszen összehangolódtok és kialakul köztetek a válaszkész jel csere, amivel nő a kiegyensúlyozottsága neki is és neked is.

Ezt nem adják a babával együtt, ezt tanulni lehet és tanulni kell, hogy ne legyetek kimerülve mindketten a kisgyerekkor végére, hogy a kamaszkorban már ne azon kelljen tépelődni, hogyan lesz meg a gyerekkel az összhang, miért fordul el tőled és miért nem akar a bizalmába fogadni.

Kezdj el következetesen hordozni, alkalmazd a testközelség gyógyító hatását, hogy megtapasztald a kompetens és magabiztos szülői lét örömeit, ami nem lesz ettől kevésbé fárasztó, de minden egyes pont értelmet nyer benne és tudni fogod miért teszed mindezt.

Ez nem feltétlenül megy segítség nélkül és nem biztos, hogy ez egy rövid folyamat.

Sok türelemmel és a megfelelő támogatással elérhető a számodra is vágyott állapot, a kiegyensúlyozott babás időszak és a kompetens válaszkész szülőség megtanulása.

Ha ebben a korban megadod neki a válaszkész nevelést, aminek a babahordozás a szerves része, akkor kiegyensúlyozott bizalmi kapcsolatot megalapozod a gyermekeddel.

Hatékonyabban tud stresszt kezelni majd, és asszertív felnőtté válhat, amelynek nemcsak Ő de még az unokáid is az előnyeit fogják élvezni.

Képzeld el, a kiegyensúlyozott örömteli kapcsolatot a gyermekeddel, amit pont itt és pont most alapozol meg, ha neked is Pici babád van.

Kezdj el tenni azért, hogy olyan felnőtté váljon, amilyennek látni szeretnéd. Stabil, magabiztos, határozott, önmagáért kiálló, ugyanakkor érzelem dús, segítőkész, empatikus.

Te is ezt szeretnéd, ugye?

Ha szeretnéd, hogy nálad is felderítsük azt , hogy miért sír a babád , hogy mi az elakadásotok a mindennapokban, miért nincs meg az összhang köztetek, írj rám itt a facebookon és kezdjünk el beszélni róla.

Hajrá!