Testközelség és Hordozás

Amikor egy baba az Anyukája pocakjában tölti a mindennapjait, akkor az mindenki számára természetes állapot. A baba minden igényére a pocakban természetes módon választ kap. Akkor és úgy eszik, amikor Ő szeretne és egyfolytában meleget, ölelést és ringató mozgást kap. Ez nagyon jó Neki, hiszen mindene megvan, ami ahhoz kell, hogy a fejlődése folyamatos és akadálymentes legyen. Amikor a baba megszületik akkor ez az igénye nem változik meg, ugyanezt szeretné újra a magáénak tudni, azt a biztonságot, azt a a folyamatosságot ,amit ott bent, Anyukája pocakjában megkapott.

Ismerjük a babáknak azt a tulajdonságát, hogy amikor letesszük őket keserves sírásba fognak, viszont, ha felvesszük, abbahagyják. Van ez esetenként másként is, mégis mindenki tudja, miről beszélünk.
Az emberiség történetében nagyon új dolog az, hogy van olyan hely, ahol úgy lehet letenni a babákat, hogy az teljesen biztonságos legyen. Mi már tudjuk és értjük, hogy ha letesszük a babát egy adott helyre, akkor az neki biztonságos. De a babák ezt nem értik és nem tudják!!Csak azt érzik, hogy a magány, az egyedüllét nem biztonságos, sőt életveszélyt jelent!! Sok anya gondolhatja azt, nem szeretném lerakni, fogni szeretném, mert meg kell védenem! Ez egyszerűen ösztönösen jön, ösztönösen így érezzük. Nagyon pozitív megerősítést tud adni, ha látjuk, hogy olyan eszközt adtunk a kezükbe, amellyel szabadon tudnak élni, kényszer nélkül, csak azért, mert egyszerűen Nekik így jó!
A mi társadalmunkban az egy elfogadott dolog, hogy külön van a baba anyától, apától. Távol, külön, mert úgy ’biztonságos’. Te is érezted már azt, hogy ez nem jó, így? Érezted azt, hogy ennek nem így kellene működnie? Jó érzés, ha közel vagytok egymáshoz, és szinte egyek vagytok? Nem vagy egyedül ezzel, sokan érzik úgy, túl nagy a távolság köztük, mást súg az ösztönük. Azt érezzük, jó, ha elmondjuk: ha nem szeretnéd letenni, tartsd magadnál, és jó szorosan öleld át, hogy érezze a szíved dobbanását. Mert ez az, amire vágyik és vágysz, hiszen ösztönösen tudod, Nálad biztonságban van. Ezt a fajta biztonságot megadhatod Neki, mert van olyan megoldás, ami mindkettőtöknek éveken át tartó közeli, szoros jól bevált megoldás lesz. Ez a babahordozás, ami nem jelent mást, mint szoros testközelséget és közös szívdobbanást a Te pici babáddal. Ehhez nem kell más, csak Te és Apa, a Babátok és egy hordozóeszköz, amiben szívesen hordozol/hordoztok.

hurkolt csípőn hordozás

Gyakorlati információk:

A gyerek lába legyen terpesztartásban és térdben behajlítva, térdhajlattól térdhajlatig alátámasztva. Azért fontos, hogy a csípőfejlődését optimális irányba tereljük ortopédiai szempontból. A térdhajlattól térdhajlatig támasztás jelentősége körülbelül a stabil járni tudásig van, ami 18 hónapos kor körül alakul ki. A hordozó személynek is könnyebb így vinnie egy elfáradt, nyűgös gyerkőcöt. A lába csak akkor áll így, ha a hordozóeszköz olyan szélesen támasztja alá, hogy nem csak a feneke alatt van, hanem az egyik térdhajlatától a másik térdhajlatáig ér. 18 hónapos kor után megfelelő hordozóeszközben elég lehet bő combközépig alátámasztani.

A baba olyan szoros testközelségben legyen a hordozójával, hogy az akármerre mozdul (hajolás, dőlés), a baba teste egyforma szorosan simuljon rá. Ez biztosítja a baba gerincének egészséges fejlődését, a baba teljes biztonságérzetét és a hordozó személy kényelmét is.

Elég szorosan van-e rajtunk a baba? Ha meg lehet még úgy húzni, hogy az még kényelmes, húzzuk szorosabbra. Elöl hordozásnál, ez magasabbat is jelenthet egyben.)

Túl szorosan van-e rajtunk a baba? Ha szorít a hordozó (nehéz levegőt venni, kényelmetlen, mint rendesen), érdemes kipróbálni, hogy egy picit lazítunk rajta. Ha így jobb lett, akkor túl szoros volt a kötés vagy, túlhúztuk az eszközt. Ha kényelmesnek érezzük, a hordozást, akkor a babának is az.

A hordozóeszköz simuljon rá, ölelje körbe a baba hátát. Az egészséges gerincfejlődés miatt van jelentősége. Ez annyit jelent, hogy a baba oldala nem látszik szabadon, a babát szorosan körülvevő hordozóeszköztől.

Öt-hét kilós súlynál csípőn vagy háton hordozzunk, mert nagy megterhelést jelenthet az elöl hordozás a gerincnek, a gátunknak és ezzel együtt az egész medencealapunknak.

A gyermek mindig arccal felénk nézzen, ne hordozzunk kifelé fordítva, mert ez a testhelyzet a hordozó személynek kényelmetlen és megterhelő lehet, a babának az idegrendszeri megter a hordozás jelentős ortopédiai és lelki előnyétől fosztjuk meg.

Minden korosztálynak (újszülötteknek, mi több a koraszülötteknek is) a függőleges pozíciók ajánlottak. A megfelelő technikával lehet hordozni már újszülött kortól is elöl, csípőn és háton is. A függőleges pozícióban hordozott baba ortopédiai szempontból nem ül, így az ülni tudás nem követelmény egyetlen hordozási módnál sem.

Elmondhatjuk, hogy a babák a születésüktől fogva, a hordozást, vagyis a biztonságot adó közelséget igénylik. A koraszülött babák pedig még inkább, mert így gyorsabban, optimálisabban fejlődnek, fejlődhetnek.

Az első pár hónapban a babák igénye szinte csak az, hogy folyamatos közelségben, kontaktusban legyenek. Amennyit szeretnéd és jól esik,(akármennyi) annyit hordozd!! Ha Neked is örömet okoz, és sokat hordozol, az a babádnak csak még jobb minden szempontból. Hallgass az ösztöneidre, úgy jó, ahogy Nektek jó, a lényeg, hogy olyan utat találjatok magatoknak, ami az egész család igényéhez igazodik és örömet szerez. Ehhez az is fontos, hogy megtaláld a számotokra megfelelő hordozóeszközt (esetleg eszközöket) Olyat, ami a mindennapokban is boldogságot okoz, megkönnyítve és segítve az életeteket és természetesen tökéletesen kényelmes és egészséges a babának és az egész családnak.
Az eleinte folyamatosan tartó testközelség-igénye után a baba fejlődésével a hordozási utáni vágya lassan, fokozatosan lecsökken, növekszik az önállósága, nagy lendülettel fedezi fel a körülötte lévő világot. A baba ezt is jelezni fogja, úgy, ahogy minden más igényét is. A hordozás csodásan összehangolja a babákat és az anyukáikat, így természetes módon, könnyedén meg fogod érteni, hogy mit szeretne. A eleinte a “ne dugd el a fejem!”, “hagyd kinn a kezem!”, kérések után eljön a “tegyél le!” Kifejezése is. A “tegyél le!” kérést eleinte pár perc után a “vegyél föl!” követi majd.

De a baba nő és a két kérés között egyre több idő telik el. A váltás apró, finom lépései annyira egybeolvadnak, hogy nem is lehet észrevenni, a gyerek nem lóg állandóan rajtad, hanem egyre több időt tölt lent, hogy felfedezze a világot és belekóstoljon az ismeretlenbe. Hároméves kor után már valószínűleg nem napi rendszerességgel igényli a hordozást, és lerövidül az idő is, amit egyfolytában rajtunk tölt. Négyéves után már valószínűleg csak egyszer-egyszer fordul majd elő, hogy a gyereknek szüksége van arra, hogy hordozzák. Akkor viszont nagyon jól fog jönni majd anya vagy apa hátán az a meg szokott kuckó, ami biztonságot és ölelést ad! A gyerekek nagy része négy és ötéves koruk között kinövik a hordozást.
Az, hogy a gyerek négy-négy és féléves koráig meglévő – egyre csökkenő – hordozási igényének mennyire engednek teret, az családonként, sőt egyénileg változó lehet. Ha a család szerette a hordozást, akkor akár ilyen sokáig is lehet hordozni. A hordozás lehetőség, egy szelete a gyermeknevelésnek, amivel lehet élni, de kikényszeríteni nem lehet.
A pici babák azt szeretnék, hogy folyamatosan érezzék egy ismerős ember testközelségét. Ez napközben a hordozást jelenti. Ezt általában az anyukák érzik, vágynak is rá, hogy ringassák és öleljék a babájukat.
Közhiedelemben terjeng egy tévhit, az hogy a kisbabának el kell lennie hosszan, egyedül, letéve egy kiságyba. A pici babák általában ezt nem szeretik, nem tolerálják.
Van úgy, hogy az anya is ezt gondolja, tartja elfogadottnak. Általában nem ez a jellemző, sokkal inkább, az, hogy Ő maga is szeretné felvenni, ringatni, közel érezni a babáját. A külvilág azonban mást mond, elbizonytalanítja. “El fogod kényeztetni!” – hallja sokszor az újdonsült Anyuka. Akiktől ezt halljuk, jó tanácsot, segítséget szeretnének adni, mégis sajnos pont az ellenkezője történik: a szülők bizonytalanok, nem érzik a saját kompetenciájukat.
Ahhoz, hogy anya és gyermeke összhangba kerüljön, és később a felnőtt is harmonikus kapcsolatokat tudjon építeni, a baba igényét, hogy az anyukájával lehessen támogatni és segíteni kell. Az anya számára örömtelivé és élvezetessé kell tenni, azáltal, hogy nem kritizálást, hanem támogató segítséget kap, ezáltal el tudja hinni, hogy képes ellátni és gondoskodni ösztönei alapján is a gyermekéről.
Ha a babának ez a testközelség igénye ki van elégítve, akkor sokkal könnyebben és természetesebben engedi majd el az anyukáját a leválás időszakában. Ez az anyára is igaz, Ő is sokkal könnyebben engedi majd gyermekét a leválás útjára, szépen fokozatosan. Babakoruktól fogva igyekszünk megteremteni számukra az érzelmi biztonságot adó alapokat bizalommal teli és fejlett érzelmi intelligenciával rendelkező felnőttek lesznek, akik képesek megküzdeni az élet viszontagságaival.

Az eszközválasztásról:

Fontosnak tartom, hogy a hordozásból mindenki úgy és olyan mértékben tudjon meríteni, ahogy Neki jó. Az is fontos dolog, hogy kinek milyen és melyik eszköz az, amiben szívesen hordoz. Amit a babák tudnak, az az, hogy Anyán, Apán lenni jó, a közelükben lenni biztonságot, ölelést jelent. Ha nem érzel magadénak egy-egy eszközt, akkor abban nem fogsz hordozni, az nem a Te eszközöd. Próbálgass, hogy megtaláld a Nektek valót. A Te szempontjaid fontosak, az hogy, számotokra mi és hogyan lehet jó. Ha csatos áll közel a szívedhez, mert egyszerű és gyors, akkor azzal próbálkozz. Szeresd a babahordozód és szeretni fogsz hordozni. Kérj nyugodtan segítséget, fordulj hozzám bizalommal. Rengeteg eszközt kipróbáltam,teszteltem azért, hogy minél nyitottabban tudjak segíteni a hozzám fordulóknak. Ha Te jól érzed magad, akkor a babád is.

A mi eszközeinkből ízelítőnek, a teljesség igénye nélkül:

Szövött kendő