A kenguru, mint babahordozó

Sziasztok!

Réges-régóta terveztem már írni arról, mit is gondolok pontosan arról, ha valaki kenguruban hordozza a babáját. Elítélem? Nem. Van ehhez jogom? Nincs.

Hiszek a megértő kommunikációban, hiszem azt, hogy nagyon szép egymás határait nem átlépni, beszólni a másik érző embernek, elvenni a saját értékelésébe való hitét, vádolni…Ez nem cél. A cél a segítségnyújtás. A választásának a támogatása.

Főleg a facebook-on..ijednek meg, rémülnek meg. Nagyon sok rémült levelet kapok, kétségbeesett megkeresést, hogy “akkor most bajt okoztam, ártottam a babámnak?”

Ez a válaszom:

“Nem, nem ártottál! De tudok olyat ajánlani, amivel hosszabb távon kényelmesebben tudod hordozni a babádat. Szeretnéd?”

Leírom a saját történetünket, a kezdeteket, ahogy megismerkedtem a babahordozással

Babahordozási tanácsadóként egyet tudok figyelembe venni és amiért a végletekig elkötelezett és elhivatott vagyok, az maga a babahordozás. Miért? Mert olyat ad a családoknak, amit más nem. És mert el lehet szalasztani. Ha valaki ráérez az ízére, megtalálja a megfelelő babahordozó eszközt számára és a babája számára, akkor olyan élményt kapnak az első 3 életévben amelyet nem lehet máshogy megkapni. Közelséget, de nem egyszerűen testi közelséget, nem csak azt. lelki kötődést, lelki kapcsolódást. Hosszú éveken át.

Az aki elkezdi hordozni a babáját és mélyen teszi ezt, elhivatottan, az utána a gyerek nevelése során is más, alter nevelési móddal ismerkedik, nem a jól ismert és a már megszokott büntetés alapúval. Legalábbis nekem eddig ez a tapasztalatom. Mert ma divatos nevén nevezve a kötődő nevelés az, ami kialakul bennünk.

De visszatérve a kengurura, miért is nem tartom ördögtől valónak

elsőként azt kell kiemelni, hogy nem lehet vele ártani (miért? mert nem lehet vele annyit és olyan sokat hordozni, amivel már ártani lehetne) ki képes napi sok órát heteken át, egész nap hordozni benne?
amíg abban van a gyerek, addig sincs lerakva, így olyan tapintási és egyensúly ingereket kap a baba, amitől letéve elesne és ehhez teljesen mindegy, hogy miben van,akár csak a kezünkben csak fogjuk
sokszor ebben kezdik, majd keresnek egy hosszabb távon használhatót

Jó szívvel valóban nem tudom ajánlani méghozzá a következő okokból

nem támogatja a hosszú távú hordozást
nagyobb mértékű megterhelést ró a hordozó személy testére
kényelmetlensége miatt sokszor távolít a hordozástól, nem visz közelebb
egyáltalán nem támogatja a csípő és gerincfejlődést, ami pedig egy jó csatos hordozóról(!!) elmondható, a kenguruval ellentétben, márpedig, ha támogatni tudom, akkor miért választanám azt, ami nem tesz hozzá semmit?

Kezdetek

Én magam is hordoztam kenguruban. Semmit nem tudtam a babahordozásról, egyet tudtam, a Nelli babámat nem lehetett letenni. Olyannyira nem, hogy ha letettem, akkor 5 percen belül sírt, hívott. Semmit nem tudtam itthon csinálni. Jött a szoptatási szakember, aki kijelentette, többemberes babám van és kész. No jó, de én most mit kezdjek?

Voltak olyan napok, amikor csak ültem és szoptattam…több mint hat órát olvastam egyben, a gyerek a mellemen, a lakás úszott, a család pedig, nos..értetlenül állt.

Nem erre számítottam, amikor várandós lettem. Elolvastam a könyveket, azt írták az újszülött 16 órát alszik a kiságyában…Kiságy? még most is nevetek, ha eszembe jut, mennyit is aludt benne..

Az első hordozókendőm és kengurum

Elmentem vettem egy hordozókendőt, mert már csukló műtét előtt álltam, a megerőltetés miatt. A kendőhöz gőzöm nem volt, egyetlen helyen árulták, nem tudtam milyen méretű kell, egy darab volt, hát megvettem.

Haza vittem…mint oly sokan, én sem boldogultam. Összevissza állta benne a gyerek (mindez több mint hét éve volt), nem tudtam szorosra húzni.

Aztán felhívtam egy hordozási tanácsadót Pesten,(egy újságban találtam rá) akkortájt (ez hihetetlen, de így van) nem volt mindenhol net, de azt sem tudtam volna, hogy mit keressek, szóval babahordozás sztem még csak igazán Pesten volt, az is szűk körben.

Megígérte, hamarosan jön és megtanítja, meghirdettük a tanfolyamot.

Na, hát eredménytelenül, a tanfolyam abban az időpontban nem lett megtartva. A család vett nekem egy kengurut, mert látták azt hogy nem boldogulok, nem tudom letenni, de fel sem tudom kötni.

A kenguruval megoldódtak részben a dolgaim, legalább már sétálni és porszívózni tudtam. (Jól voltunk a gyerekkel végre, megkönnyebbültem tőle és persze a csuklóm is). Ami szörnyű volt, az a terhelés, igen, a kenguruban fáj az ember háta. Ezért gondolom azt, hogy nem ördögtől való, mert vannak helyzetek, amikor nem tudunk máshoz nyúlni.

Végül több hónapra rá, elmentem már háton hordozás tanfolyamra, ahhoz a tanácsadóhoz, akivel előtte egyeztettem (előtte mondjuk porig alázott a tanácsadó, hogy, hogy mertem belerakni a gyereket a kenguruba..sose felejtem el), és megtanultam batyut kötni tőle. (ez azóta is jó emlék, egyébként)

A katarzis a háton hordozással jött

Imádtuk Nellivel..olyan katartikus felszabadulást hozott, együtt mostunk, porszívóztunk, teregettünk, bicikliztünk, sétáltunk, bevásároltunk és mindent, amit el lehet képzelni gyerekkel a hátamon csináltam.

A kenguruval kezdtem, amit ha nem veszünk meg, soha nem kezdek hordozni, és elhivatott babahordozási tanácsadó lettem.

Nem azt gondolom, hogy támogatni kell a kenguruban hordozást, de leszidni vagy megijeszteni nem cél. Elvesszük a kedvét, többé nem fog hordozni, semmiben sem.

Szeretnék párhuzamot vonni, mert számomra ezek mindig érdekes megfigyelések:

Milyen pozícióban van a baba, ha leteszem a kiságyba? vagy a kanapéra? vagy a babakocsiban? vagy a kezemben?
Ezekkel a pozíciókkal tudok ártani? Pedig alvással, kiegyenesített gerinccel, zárt lábakkal napi sok órát töltünk baba korunktól fogva.

Egy jól kitalált csatossal, ami mindenképpen támogatja a gyermekünk csípőfejlődését, gömbölyített pozícióját, azzal csak jó irányba tereljük a fejlődését, semmiképpen nem árthatunk neki. Gondolok itt olyan csatosokra, amiket szépen a babára lehet állítani, mindenképpen egyszerű a használata örömmel vesszük fel és tesszük bele a gyermekünket. (Manduca, Magyarinda, Fizio, Emeibaby, Fidella)

A babahordozással csak jót tehetünk, csak pozitív irányba vihetjük a gyermekünk fejlődését. 🙂

Szép és örömteli babahordozást kívánok,

[ABTM id=12318]