Csatos hordozók és bugyikenguruk

 

Sziasztok,

 

Mikortól lehet használni a csatos hordozókat? Erre a kérdésre keressük a választ Kirkilionis cikkének kapcsán. 🙂

Dr. Evelin Kirkilionis 20 éven át kutatta a babahordozást és annak hatásait. Kiemelkedő szakértője ennek a témának, Ő írta az A baby wants to be carried (A babák hordozásra vágynak) című könyvet,amelyből leszűrhető, hogy nem köti az egyes hordozóeszközök használatát a különböző mozgásfejlődési állomások eléréséhez, így a csatos hordozó használatát sem, ülni vagy járni tudástól ajánlja. Szerinte a megfelelő csatos hordozó megfelelően tudja a baba adott korban lévő fiziológiás tartását támogatni.

Csak fémvázas háti hordozók használatát köti ülni tudáshoz.

Csatos hordozók és bugyikenguruk

 

Jellegzetességeik:

• Könnyen használható
• A jó csatos hordozó vagy kenguru figyelembe veszi a gyermek anatómiai sajátosságait
• Egyes csatos hordozók vagy kenguruk a baba súlyának egy részét a derékpánton keresztül a hordozó személy csípőjére terhelik, így csökkentve a vállra és a hátra jutó súlyt

Amit tudni kell

• Vannak olyan hordozók, melyek a kialakításuk miatt nem ajánlhatóak
• A leggyakrabban az a probléma merül fel, hogy nem alakítható ki a hordozóban a tökéletes felhúzott térdű, gömbölyödő hátú testhelyzet. Csak néhány eszköz teszi lehetővé azt, hogy a baba térdét a popsi magasságánál jobban felhúzzuk, sőt, a lábak gyakran lógnak.
• Gyakran nem megfelelő a hátnak adott támasztás

A legtöbb kengurunál a baba előre kerül, arccal a hordozó személy felé. A csatos hordozó a háti hordozást is lehetővé teszi, de a helyes csípőn hordozás csak ritkán valósítható meg. Minél többféle hordozási módra van lehetőség, annál bonyolultabb sikeresen megvalósítani.

Még a kezdő hordozósok is szinte azonnal boldogulnak a legtöbb csatos hordozóval, ami előny. De amint már említettem, a boltokban kapható hordozóeszközöket alaposan meg kell vizsgálni, mivel sok olyan van, ami egyáltalán nem veszi figyelembe a gyermek anatómiai sajátosságait. Vannak gyártók, akik próbálják kifelé hordozásra buzdítani a családokat, ezeket kerüljük el. (A kifelé hordozásról részletesebben a 170. oldalon olvashatnak.)

Mire figyeljen a szülő, amikor csatos hordozót vagy kengurut vásárol?

Az első, amit meg kell nézni, hogy hogyan fog állni a baba lába az eszközben, és ezzel már kiszűrhet a szülő számos alkalmatlan eszközt. Meg lehet nézni az interneten a gyártó által készített fotókat is. Ha a testrész alja, amely a baba lábai közé kerül, túl keskeny és  nem ér a felhúzott térdű baba egyik térdhajlatától a másikig,akkor a baba lógó lába a csípőízületet többé-kevésbé nyújtani fogja. Ugyanez érvényes az olyan testrészre, amelynek alja olyan puha anyagból készül, amely könnyen összegyűrhető. Amikor mozgékonyabbá válnak, a kis gézengúzok össze is fogják gyűrni keskeny köteggé.

Fontos tanács, hogy nézzünk utána alaposan az adott eszköz alkalmasságának, de lehet, hogy nem minden eszközfajtát tudunk a kezünkbe venni. Csak néhányat tudunk kipróbálni, bár a leggyakrabban használtak általában elérhetők. Néha erre azonban nincs is szükség, elég a gyártó reklámfotóit megnézni, hogy lássuk a hordozóeszköz felépítését. Fel fog tűnni, ahogy egyes modellek magától értetődő módon megtartják a baba térdhajlatát, hogy elérjék a felhúzott térdű és gömbölyödő hátú testhelyzetet. A gyártók honlapja tehát valamennyi eligazítást ad az eszköz alkalmasságáról.

Természetesen mindig az a legjobb, ha babánkkal együtt kipróbáljuk az eszközt. De nem mindig lehet az adott eszközre rábukkanni a baráti körben, és a tanácsadók sem mindig tudják az eszközt megmutatni. Ebben az esetben úgy vélem, nem kell szégyenlősnek lenni: teszteljük a kiskereskedők és eladók türelmét – elvégre a kisbabánk egészségéről van szó. Dicséretes azon gyártók és üzletek erőfeszítése, akik a korábban említett próbahordozásnak teret adnak. Itt megint csak segíthet az internet.

Térjünk vissza a hordozók lehetséges problémáinak felsorolásához. [Bugyikengurunál] előfordul, hogy a baba lábának fenntartott nyílás egyenesen lefelé néz. Ebben az esetben lehetetlen kialakítani a felhúzott térdű, gömbölyödő hátú testhelyzetet, ha pedig a baba arccal felénk fordulva hordozódik, akkor combja a hordozó személy testének nyomódik. Így nemcsak hogy lefelé lóg a lába amiatt, hogy nem tartja fent a térdét az eszköz, hanem a combokat érő nyomás tovább is fokozza a csípőízület nyúlását, mely nem megelőzi vagy kezeli a csípődiszpláziát, hanem fokozza a valószínűségét.

Nehéz elhinni, de a helyzet lehet még ennél is rosszabb, amikor még erősebb feszítés éri a csípőízületet. Ez abban az esetben fordulhat elő, ha a baba combja a hordozó személy combjának nyomódik. Ez azoknál a hordozóknál fordulhat elő, amelyeket nem lehet rendesen a hordozó személy magasságához igazítani, különösen alacsony, filigrán nőkhöz, de az is előfordul, hogy az eszköz kialakítása még átlagos testmagasságú embereknek sem felel meg. A baba egyszerűen túl alacsonyan van rajtuk. Az eredmény az, hogy a szülő minden lépésénél hátranyomódik a baba combja. Minden lépésnél megnő a combot érő nyomás. Ha ez a nyomás és a csípőízületet érő nyúlás már túl sok a babának, csak úgy tud megkönnyebbülést nyerni, ha változtat medencéje helyzetén. Medencéjét tehát előredönti, amely automatikusan a hát jól látható homorítását vonja maga után, ami az élet első évében természetellenes testhelyzet a picinek. Ebben a testhelyzetben a baba válla és feje hátraesik, ami egyértelmű jele annak, hogy az eszköz hordozásra alkalmatlan.

Sok hordozó nem támasztja meg megfelelően a baba hátát. A hordozóeszköz hátsó részét szorosan tartó két vállpánt húzóereje (9. ábra) gyakran az egyetlen, ami a gyermek felsőtestét megtámasztja. Ha emellett még túl sok hely is van a hordozó személy és a baba között, teljesen összerogyhat a kicsi a hordozóban, hacsak a szülő nem segít ezen úgy, hogy az egyik karjával folyamatosan tartja a babát.

119. oldal 9. ábra

Nem megfelelő, a baba lába lóg. Ha pedig a baba hátát csak a két vállpánt húzóereje tartja stabilan, a kis csecsemők könnyen belerogyhatnak az eszközbe. (Az ábra számozása Evelin Kirkilionis angol nyelvű könyvének számozását követi. Lásd az írás végén a forrásmegjelölést.)

119. oldal 10. ábra

Fontos, hogy a hordozóeszköznek a baba lába közé kerülő része legyen széles és stabil. Ez a megtámasztás kiegészülhet például a hát felé vezetett pánttal, ami plusz tartást ad. Ez kis csecsemőknél különösen fontos.

Egy rövid megjegyzés a fej megtámasztásáról: Néhány fejtámasz enyhe nyomásra is azonnal hátrahajlik. Némelyik túl alacsonyan van, vagy a babától túl távol indul ahhoz, hogy biztonságosan megtámassza a fejét önállóan még nem tartó babát. Gyakran olyan a kialakításuk, hogy oldalról nem tartják a baba fejét, és arra eldőlhet a pici.

Egyes hordozók képesek valamennyi itt felsorolt problémát egyszerre felvonultatni. Nem említettem még az eszköz kényelmét a hordozó személy számára. Néhány hordozó az első próba után félredobható – főként, ha babával együtt is sikerül kipróbálni. Ilyenkor a vállpántokat nem lehet elég szorosra húzni, és nyomnak a csatok, vagy bevág a pánt. Ahogy nagyon hamar észlelni fogjuk, a hibásan kivitelezett részekre nagy súly terhelődik. Mint már említettem, az a legjobb, ha először csak kölcsönözzük az eszközt, és kipróbáljuk élőben.

Rövid kitérő: a fémvázas háti hordozók olyan babáknak valók, akik már meg tudják tartani a törzsüket, és önállóan, biztonsággal ülnek hosszú ideig. Ezeket általában 9 hónaposnál nagyobb babáknak készítik. Ezekre a hordozókra teljesen más kiválasztási szempontok vonatkoznak, melyek a témánkon kívül esnek.

Fordítás forrása: Evelin Kirkilionis (2014): A baby wants to be carried. Pinter & Martin, London, 116-120. oldal. (Dr. Evelin Kirkilionis biológus és humán etológus, aki több mint 20 évig kutatta a babahordozást és a kisbabák alapvető igényeit.)

Fordította: Patik Réka